Az életünk minden egyes napján számos elektronikus adatot vagy digitális nyomot hagyhatunk magunk után akár az interneten, akár személyesen intézzük a hivatalos ügyeinket. Ezek az adatok keletkezhetnek egyrészt az állami szerveknél (például az ügyfélkapu rendszer szolgáltatásain keresztül), másrészt a nyílt – civil – területen, mint például az interneten (ahol a vállalatok a szokásainkat, a cselekedeteinket profilozzák, és azokat üzleti, marketing célra használják fel), ezáltal jelentős profitra tesznek szert. A hazánkban keletkezett (például rendészeti) adatok óriási mennyiségére utal, hogy 2019-ben összesen 107,6 millió iratot tartottak nyilván a NAV elektronikus iratnyilvántartást végző alkalmazásai, ami az előző év azonos időszakához képest 5,6 százalékos növekedést jelent.[1] A rendőrség tekintetében a Robotzsaru NEO adatbázis jelenleg több mint 55 terabyte adatot tartalmaz.[2]
Legtöbb esetben nem is szerzünk tudomást arról, hogy a magunk után hagyott elektronikus adatok amellett, hogy értéket képviselnek, még a bűnüldöző hatóságok felderítő munkáját is elősegíthetik, illetve az anyagi vagy alaki igazság megismerését és a bizonyítást is.
Az elektronikus adatok hozzásegíthetnek a kriminalisztikai alapkérdések megválaszolásához, ezáltal a múltbeli releváns események megismerhetővé válhatnak. Az elektronikus (digitális) adatok létjogosultságát a jogalkotó is felismerte, és célja, hogy a jövő kihívásaira választ adjon, ezt mutatja, hogy a bizonyítási eszközök taxatív felsorolását megtartva új bizonyítási eszközként határozza meg az elektronikus adatot. Az elektronikus adatok feldolgozását már napjainkban is segíti a mesterséges intelligencia alkalmazása, míg a jövőben a használata elengedhetetlen lesz.
A teljes poszt ITT a kutatóintézet blogján elérhető