Jelen részben az autonóm közúti járművek érzékelőihez kapcsolódó kihívásokat elemezzük. Ezek az érzékelők felelősek, hogy a jármű pontosan meg tudja határozni a helyzetét és a környezetének tulajdonságait.
A bejegyzés első részét itt, a második részét itt találja.
Az autonóm közúti járművek számos érzékelőre támaszkodnak a környezet valós idejű helymeghatározásához és érzékeléséhez. A lézeralapú távérzékelés (Light Detection and Ranging továbbiakban LiDAR), a kamera, a radar és a globális navigációs műholdrendszer (Global Navigation Satellite System, továbbiakban GNSS) a különböző autonóm vezetési rendszerek által használt fő érzékelők. Ezeket az érzékelőket a járművek redundánsan használják fel a lehető legpontosabb kép kialakításához, hiszen egy kamerarendszer ködös időben elég kis hatótávon érzékeli a környezetét. Az ezekből az érzékelőkből gyűjtött adatokat a rendszer többnyire gépi tanulási technológia segítségével alakítja át és dolgozza fel.
Ezek az érzékelők a távolságnak megfelelően különböző funkciókkal rendelkeznek: